Hányattatásom 3. napja (2014.01.04)
...avagy „Első erőpróba”
Hozzászólás: [ITT]

Kora reggel keltem és gyorsan bekaptam a kávé után a tegnap kigondolt reggelit: a maradék májas káposztát, egy szál főtt répát és egy szelet barnakenyeret. Úgy gondoltam, ennyi kalória kell a mai kiránduláshoz. A kirándulás maga nem ígérkezett egyáltalán kemény túrának, de a jelenlegi kalóriamínuszommal kicsit tartottam tőle.

Egy kedves barátnőm elvitt a starthelyig, így nem kellett buszoznom, viszont a gyaloglást – értelemszerűen – nem sunnyoghattam el. Ez a „túra” igazából egy évköszöntő első túra a csapatommal, így bizony folyik a pezsgő és a pálinka, előkerülnek a sütemények, finomságok. Ez egyrészt igen komoly erőpróba, hiszen mindezt illik visszautasítani, ha az ember fogyni akar, másrészt pedig abból, amit nem tudok visszautasítani, illik nagyon keveset inni. Ez kifejezetten igaz a pálinkára, mert üres gyomorral csúnya vége lehet a szittyózásnak.

Nos, a dolog egyszerűbben ment, mint hittem. Mivel nagy piás hírében állok, sokan megkínáltak: a pezsgőkből csak egy picikét fogadtam el, összességében nem ittam többet egy két decis műanyagpohárnál, a pálinkánál pedig restellem, de csaltam. Csak imitáltam az ivást: az ajkamhoz érő szesz elegendőnek bizonyult, hogy az ilyenkor szokásos rövid értékeléseket elmondhassam. Olyanokra gondolok, minthogy „hú, ez komoly”, „durva anyag”, „finom gyümölcsös” meg „jó kis kerítés szaggató”. Így aztán senkit sem sértettem meg, ellenben tök józan maradtam és nem fogyasztottam pluszban, csak mintegy 170 kcal-t.

A gond inkább ezután jött. A csúcsot elérve és a koccintások, hülyéskedések után elindultunk egy jó hosszú úton lefele (ami itt-ott kicsit felfelé is ment). Itt már kezdtem érezni, hogy gond van: valahogy a hangulatom is visszaesett, kicsit szédültem és enyhén fájt a fejem. Volt még nálam az útra hozott répából, de eszemben sem volt elővenni. Naná! Majd az évek alatt felépített nagy dumás-kajás-piás-csajozós arculatomat hagyom megbukni néhány redvás répa miatt, mi? Mekkora cikizést kaptam volna, ha az uzsis dobozból előficcen a három megtermett párolt répa!? Jobban megütköztek volna rajta a népek, mintha egy ukrán leértékelésen vásárolt páncélöklöt húztam volna elő a hátizsákomból...

Tehát nem ettem. Próbáltam másra gondolni, meg csak úgy baktatni. Aztán lassan leértünk a faluba. Itt a csapat nagy része úgy döntött, hogy beül egy kis „levezetésre” az egyik helyi étterembe. No, ezt megint nem vállaltam be. A sörike látványa, az étteremben beszippantható illatok bizonyosan esküszegésre csábítottak volna és kezdhettem volna elölről mindent. Szerencsémre autós ismerősöm kimentett, hogy ő is indulna haza, így nem kellett betérnem a bűn eme gyalázatos házába. :D

Budapestre érve átszálltam metróra, de itt már annyira szédelegtem, hogy felhívtam kedvesemet, jöjjön ki elém autóval.

Nagyon elkelne ide a beviteli adminisztrációs mező, de valahogy nincs energiám elkészíteni. Hogy őszinte legyek, valahogy semmihez sincs energiám. Ahogy ezt pötyögöm, majd elalszom. No, mindegy! Marad az egyedi gépelgetés. :(

Érdekes megfigyelést tettem, ami talán szintén összefügg a kalóriamínusszal. Fázom. A túrán is hamar fázni kezdtem, amikor megálltunk, meg úgy általában is. Olvasgattam róla, hogy a szervezet a vércukor helyreállításához a test által tárolt zsírt kezdi lebontani, hogy pótolja az energiahiányt. Hmm, talán nem bontja le elég intenzíven, ezért vagyok fagyos?

komment írás
Neved: (Ha regisztrálsz, nem írhat más a nevedben!)

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...