Hányattatásom 5. napja (2014.01.06)
...avagy „Macskabarátság”
Hozzászólás: [3 db]

Egy zseni vagyok! A nap normálisan indult, igaz hajnalban keltem. A munka is ment úgy tízig, de aztán egyszerűen leállt az agyam. Hiába erőltettem magam, nem fogott. Alapvető dolgokat nem tudtam megcsinálni a munkámmal kapcsolatban, így úgy döntöttem, mozgok kicsit. Régóta szemezek a szobabringával, ami itt álldogál a nappaliban. A múltkor tekertem is rajta pár percet, de halálosan unalmasnak tűnt.

No, most megoldottam. Befordítottam a televíziót és betettem egyet azok közül a dvd-k közül, amiket már réges-rég meg szerettem volna nézni. Kellemes, poénos francia film (nagyon szeretem a francia filmeket). Dvd be, távirányító kéz közelbe és indulhat a tekerés. A film jónak ígérkezett, nem kellett gondolkodni rajta, egészen magával ragadott.

Közben szépen tekergettem. Aztán rápillantottam a kijelzőre és majdnem leestem: már egy órája tekertem, a pulzusom 140, basszus!!! Egyszerűen kikapcsolt az agyam és nem vettem észre a múló időt! Leálltam. A pólóm izzadt és büdös volt rajtam, a karomról folyt a víz. Alig bírtam lábra állni a bringa mellet. Ahogy lehiggadtam kicsit és már értékelhető sebességre esett a pulzusszámom, olyan éhség tört rám, hogy majd megőrültem. Feltéptem a hűtőt és a maradék spenótot ott az ajtóban állva felfaltam. Aztán nem bírtam ki, töltöttem egy pohár aludttejet és kivettem egy virslit a tartóból. Tudtam, hogy ezt nem terveztem, de úgy éreztem, az életemért küzdök. De komolyan!

A húsárút már próbáltam lassítva falni és lassú kortyokkal nyelni a savanykás tejterméket. Lassan lenyugodtam. Nem tudom, a vércukorszintem hol lehetett, de az biztos, ha valaki a hűtő és közém állt volna, azt eltiprom, mint Castro az ellenzéket.

Közben ránéztem dagadt, de örökké éhes macskánkra, aki vágyakozva bambult felém. Ismer jól, tudta, hogy a szokásos trükkök – úgymint nyávogás, nagy szemekkel nézés, cigánykodás – nálam nem jönnek be, így nem is próbálkozott. csak sóvárgott. megsajnáltam, hiszen valahol sorstárs: azért kap csak kétszer egy nap kaját, mert dagi. Körbenéztem. Senki sem látott. Adtam a macseknak egy fél tányér száraz kaját a tányérkájába. A dúvad rávetette magát és felhabzsolta egy szempillantás alatt, majd párás tekintettel körbeudvarolt vagy tíz percig. Láthatóan hitte, hogy immár elválaszthatatlan pajtások, világi spanok leszünk. :)

Aztán lezuhanyoztam és kicsit felfrissülve beírtam ezt a bejegyzést.

komment írás
Neved: (Ha regisztrálsz, nem írhat más a nevedben!)
Bodor Katalin2014.01.13 18:26
A macsekban örök szövetségesre leltél! :)
Zabagép2014.01.07 07:57
Kedves Katalin! Köszönöm, hogy (elsőként) írtál a blogomra és igyekszel óvni. Az a helyzet, hogy valóban túl kevés kalóriát fogyasztok, tudom, érzem, de igen gyakorlatlan vagyok még a beállításában. Igazából heti fél kilós fogyást irányoztam elő, tehát idővel ezt akarom kihozni magamból.

Nem csak fogyózom, hanem valamiféle életmódváltást is próbálok bevezetni, ez aztán teljesen összezavar. Én nem számoltam ilyen konkrétan utána, de valóban érzem, hogy sokszor kóválygok, szédülök.
Katalin2014.01.06 21:40
Kedves Blogoló! Végigolvastam a blogodat! A stílusa tetszik, jópofa és őszintének tűnik. Ami kicsit aggasztó, hogy nagyjából összevetettem az elfogyasztott kalóriákat a lemozgottal. A maradék nagyon alacsony érték lett (5-600 kcal/nap), amit csak orvosi felügyelet mellett lenne szabad megengedned magadnak. Ne akarj túl gyorsan fogyni!

Lehet, hogy elfelejtettél beírni valamiket vagy alacsonyabb értékeket írtál be, de ha tényleg csak ennyit eszel, hamarosan el fogsz ájulni. Valamelyik napodon 14 km-es túrát tettél, szinte semmi étellel. Lassíts kicsit! A jó szándék beszél belőlem!

Egyébként tetszik az elszántságod. Kívánok elég kitartást neked!

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...