Hányattatásom 7. napja (2014.01.08)
...avagy „Kifogás-lista”
Hozzászólás: [2 db]
Tegnap beszélgettünk este arról, amit az egyik kommentelő írt. Hogy túl gyorsan fogyok, ha tartom ezt a módszert. Valóban. Kedvesem szerint a „baj” az, hogy három felől támogatom a fogyókúrát és mindhárom felől intenzíven: ezek a szempontok a mennyiség, minőség és életmód.

Mennyiségileg jóval visszavettem az adagokat. Igyekszem úgy táplálkozni, hogy ne legyen teljesen üres a gyomrom, de messze nem zabálok annyit, mint eddig: nem szedek kétszer, nem repetázok, nem nassolok csak úgy. Mondjuk a nassolás eddig sem volt jellemző, az ünnepeket leszámítva, de ami az ínyemre való fogás volt, abból képes voltam újraszedni. Tehát a mennyiség jóval kevesebb!

A minőségben is komoly változtatásokat eszközöltem. Korábban nagy előszeretettel ettem zsíros kenyeret, a szalonnát sem vetettem meg. A reggelik és a vacsorák voltak túl dúsak. Napi 7-8 szelet kenyeret befaltam mindenféle sajtokkal, husikkal, krémekkel. Ahogy így utólag számolom, volt olyan nap, amikor csak pékárúból többet ettem, mint a napi szükségletem, a többit „bónuszként” kapta a szervezetem. Most az elmúlt hét során kenyeret, zsemlét szinte alig ettem. Főtt vagy nyers zöldségeket reggeliztem, vacsoráztam. Ez elég rettenetesen hangzik, de valójában nem rossz. Én húsevő létemre szeretem a zöldségek ízét és a főtt, sült zöldségeket meg szoktam fűszerezni, így ezek az étkek nem íztelen vackok, ahogy legtöbbünk fejében a párolt zöldség sztereotípiája él. Jó kis indiai fűszereket lehet beszerezni elérhető áron és egy valamilyen masala-val fűszerezett borsozott, citrommal lecsepegtetett főtt sárgarépa nem olyan borzasztó ám! Vagyis valóban, a minőségnél is kurtítottam: előnyt élveznek az alacsony kalóriatartalmú kaják, ám nem akarok egyoldalúan kajálni, ezért módjával eszem mást is.

Életmód. Nos, ennek változtatását még nem is kezdtem el igazán, mert szeretném, ha kicsit összeszűkülne a gyomrom, s csak utána akarok nekiállni intenzívebben mozogni. Ugyanis ha most komolyabban sportolni kezdek, akkor kénytelen leszek többet enni és a gyomrom tág marad. Annyiban történt változás, hogy eddig amikor nem volt teendőm a városban, hajlamos voltam egész nap a gép előtt ülve dolgozgatni. Vagyis seggeltem egész nap, nulla mozgással. Most figyelek rá, hogy minden nap csináljak valamit, legalább egy órán keresztül. Séta, szobabringa, bármi.

Kedvesem unszolására ma reggel azért ettem egy kis kolbászt is. Gyulai kolbászt nagyon vékonyra vágva, mindössze 2,5 dekát. Ez is elég volt a négybe vágott zsemleszeletekről kettőre. Eddig haraptam a zsemlét és kb. háromszor ennyi kolbit nyomtam be mellé az arcomba. És ebből a mutatványból reggelente elropogtattam alsó hangon hármat. Vagyis a végeredmény csak zsemléből és kolbászból olyan 1100 Kcal-t …a hozzá tartozó vajkrémet, sajtot, majonézt ne is említsük. Gyakorlatilag a reggelim jóval több volt, mint ami a súly szinten tartásához elegendő lett volna ülő munka mellett. Fasza!

Az a helyzet, hogy amikor az ember csak úgy beleél a világba, valahogy fel sem merül, mennyit zabál. Nekem sem tűnt fel, pedig fogyókúráztam már egy-két alkalommal korábban.

Igaza van tehát a kedvesemnek, a három felől megtámogatott diétát kicsit finomítanom kell, mert túl sokat fogyok és nem ezt akarom!

Amúgy néha kérdezgetik, hogy nem vagyok-e éhes. De igen. Éhes vagyok. Ezen is elgondolkoztam és arra jutottam, hogy valószínűleg azért nem szenvedek annyira az éhezéstől, mint ahogy ezt sokan előadják, mert életem során többször átéltem olyan élethelyzeteket, amikor éheznem kellett és megtanultam egyszerű állapotnak, nem pedig tragédiának felfogni. Volt, amikor hosszabb ideig csak kevés élelemhez jutottam, volt amikor napokig éheztem. Ez alapból ma, Európában elég elképzelhetetlen, így nem is nagyon szokták meg az emberek. Nehezen is tolerálják.

A kötelező egy órás szobabringa megint megvolt és a farkaséhség újra rám tört. De számítottam rá és gyümölccsel csillapítottam. Úgymint szőlő, banán, virsli. Mit? Hogy a virsli nem gyümölcs? Nahát! Én mindig azt hittem. :)

Az élet csupa csalódás és felismerés!

Kezd jobban menni a munka. Talán kezdek hozzászokni az új életemhez? Kicsit dolgozgattam itt a Zabagép blogon is, de főleg a túrázós oldalunkkal molyoltam.

Odakint szutyok idő van, pedig jó lenne kimenni a hétvégén valamerre. Holnap dolgom van, bútort kellene lemérnem, megtervezni és legyárttatni a hozzávalókat. Érdekesnek ígérkezik, hiszen nagyon régóta szeretném befejezni évek óta félkészen álló beépített bútoraimat. Erre most talán lesz lehetőségem.

Azt vettem észre, hogy pikk-pakk elmegy a nap, amikor tevékenykedek. Szerintem sok fogyókúrázónál ez az egyik nagy probléma, hogy nem köti le őket a napjuk és állandóan a kaja jár az eszükbe. Aki nem él teljes életet, az sokszor valami helyett is eszik. Így amikor ezt „megvonják” tőle, olyan, mintha az élete legfontosabb dolgától, az élete céljától szakítanák el.

Igen sok magyarázatot hallottam már emberektől a túlsúlyukra, ebből összeszedtem egy kis csokorral:

-Nálunk a családban mindenki túlsúlyos, ezt örököltem.

(Naja, otthon is azt láttad, hogy nem vacsora a vacsora hurka és friss kenyér nélkül! Nem a géneket örökölted, hanem a rossz étkezési szokásokat és már gyerekkorod óta ki van tágulva a beled!)

-Sajnos én ilyen nehéz csontozatú vagyok.

(A csont fajsúlya és vastagsága nagyjából azonos mindenkinél. Neked nem az izomzat alatti szerkezeti elemekkel van gondod, hanem inkább a bőröd alattival. :) )

-Az evésbe menekülök a gondok elől!

(Inkább rúgd ki a férjed-feleséged, küldd el a picsába a főnöködet és/vagy változtass munkahelyet, stb.! A problémákra semmiképp sem az a megoldás, hogy halálba zabálod magad!)

-Szervi okai vannak a hízásomnak!

(Aláírom, hogy vannak szerencsétlen sorsú emberek, akik valami olyan kórral küzdenek, ami elhízáshoz vezethet. Ezt nem kétlem. Azonban azok közül, akik nekem ezzel a szöveggel jöttek, egy ilyen sem volt. Egyszerűen lusták, tohonyák voltak, ettől rosszul érezték magukat a bőrükbe és nekiláttak keresni maguknak szervi okot a problémára. Közben meg a legtöbb aktív zugevő volt. vagy nem is zugban evett, hanem nyílt színen falt döbbenetesen.)

-Nincs időm a fogyókúrára!

(Zabálni van időd, mi? A párolt zöldség könnyebben elrágható,mint a rántott hús, szóval nem időigényesebb a megevése. Az sem gond, ha egy megállónyit legyalogolsz, amikor az orrod előtt ment el a busz; mire a következő ideér, Te már ott leszel.)

-Annyi hülyeséget hallottam, nem tudom melyik fogyókúra a jó!

(Leginkább tehát egyiket sem próbálod ki, mi? Ne vegyél harmadszor is a sütiből, ne repetázz a pörköltből és tejszínhabos cappuccino helyett igyál üres hosszúkávét!)

-Nem szeretem a fogyókúrás kajákat!

(Azt viszont szereted, amikor kiröhögnek a hátad mögött a csajok-srácok, meg amikor bemész ruhát venni és a sok klassz, divatos vagy neked tetsző, elérhető árú cucc helyett a dagikra méretezett, drága és esetlen vackok közül kell válogatnod, ugye! Amúgy egyáltalán kóstoltál már alacsonyabb kalóriatartalmú ételt?)

-Nem bírom az éhezést!

(A zabálás hamarabb elvisz a boldog vadászmezőkre, mint a koplalás! Azt bírni fogod?)

-A kedvesem így is szeret!

(Engem is! De tudom, hogy karcsúbban sem leszek ellenére! ;) )

-Már sokszor fogyókúráztam, de mindig visszahízom! Nincs értelme!

(Mert valószínűleg valami idióta fogyókúrákkal próbálkoztál, hogy hamar leadd a felesleget! Amit 2-3 év alatt szedegettél fel, le akartad dobni 3-4 hónap alatt, mi? Hogy mire jön a strandszezon, ne puffasztott rizsaként kelljen végigdöcögnöd a medence szélén. Kínoztad magad valami harakiri szarsággal, nulldiétával, meg ilyenekkel. Akár le is adtál a súlyodból. Aztán amint elérted a kívánt súlyt beköltöztél a hűtődbe és elő sem jöttél, amíg le nem taroltad, mint atombomba Hiroshimát. Olvass utána, hogy „jojó effektus”.)

No, most hamarjában ezek jutottak eszembe, de persze folytathatnám napestig a kifogások felsorolását. Az emberi faj szerintem a kifogások gyártásában a legütőképesebb. A halálom, amikor valaki nem egy probléma megoldásán töri a fejét, hanem hogy miképp tudná megmagyarázni.

komment írás
Neved: (Ha regisztrálsz, nem írhat más a nevedben!)
Zabagép2014.01.08 15:41
Nem csak kolbászt ettem. Az csak arra kellett, hogy "bekenjem vele a fogaimat". :) Vagyis, hogy egy kicsit érezzem az ízét.

Én jelenleg 99%-ban ülő munkát végzek. Programozok. Tipikus zsírnövelő munka. Estére persze holt fáradt vagyok, de csak szellemileg. Testileg semmi. nekem - egyelőre tehát - elegendő.
Mariann2014.01.08 14:51
25 gramm gyulai kolbász reggelire? :( Az nagyon kevéske. Azzal én nem tudok dolgozni egész délelőtt nő létemre.
Az ebédnél mit takar az "öntet_1"?

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...