Hányattatásom 9. napja (2014.01.10)
...avagy „Pro tavaszi fáradság”
Hozzászólás: [ITT]
A mai napom sem volt eddig piskóta. Reggel piac, aztán vásárlás. Utána elmentem a könyvelőmhöz leadni a számláimat, majd postára. Hazaérve üzenet várt, autóba pattanás, irány a Nagykőrösi út vége, valami építkezés, mérés, nagyképű, de annál bizonytalanabb emberek győzködése, hogy vegyenek, vigyenek …hogy aztán holnap is legyen nap.

Nem részletezem. Farkaséhesen estem haza a minimál reggeli után. Ráadásul nem fizikai munka fárasztott ki, hanem a nettó emberi agyatlanság. Megmondom őszintén, hogy sokszor nem is értem, nem is tudom megmagyarázni, hogy az ilyen nulla IQ-s ökrök mi a fenétől élnek láthatóan jómódban, miközben sok-sok jó eszű, szellemes, szorgalmas embert látok egyről a kettőre tengődni. No, mindegy! Maradjunk a diétánál!

Sovány disznó vágtában összevágtam az ebédemet, vagyis a reggel párolt, maradék sárgarépához sütöttem egy kis csirkemellet. Két szeletke lett, de nekem elég. A család többi tagja a suliban, munkahelyen étkezik, így nekik nincs ilyen gondjuk.

Az ebéd elfogyasztása után leültem a gépem elé, de majdnem felborultam, azt hittem elájulok. A vér biztosan a gyomromba szökött, mert a fejemből kiment az biztos! Egész egyszerűen muszáj volt lefeküdnöm egy órácskára. Alvás nélküli, közel ájult állapotban pihentem, emésztettem. Lehet, hogy a testem átállt óriáskígyó üzemmódba? Ezután rátekeredek a répára, natúr sült csirkére, egyben bekebelezem, majd egy hónapig alszom? Mi lesz velem, amikor jön a tavaszi fáradtság? Ülő helyemben felborulok és meghalok?

Szép kilátások!

komment írás
Neved: (Ha regisztrálsz, nem írhat más a nevedben!)

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...