Hányattatásom 18. napja (2014.01.19)
...avagy „Vendégváró”
Hozzászólás: [ITT]
Vasárnap! …Vasárnapi ebéd! Miért épp ez jut eszébe az embernek? :)

Amúgy nem, ezt csak vicces felütésnek szántam. Nem éhezem, bár azért a reggelit a tegnapi nap alacsony napi kalória bevitele után már azért vártam. Tegnap azért sok volt: a szoba hajtányon is lenyomtam egy órát, aztán este meg kimentünk egyet sétálni a Kedvesemmel. Ráadásul a „séta” a mi esetünkben sohasem lődörgést, lassú bandukolást jelent: ha épp nem gombászunk vagy bogarászunk valamit, nem fotózunk, akkor a „séta” olyan 5-5.5 km/h sebességű „vágta” inkább. Az ilyen kalóriaégetése a szakirodalom szerint sík terepen alsó hangon olyan 550-600 kcal/h. Szóval tegnapra tisztán olyan 500-600 kcal-ám maradt, így a reggeli éhség nem meglepő. Mint ahogy az sem, hogy a gyomor korgásom hajnalonként olykor olyan hangos, hogy felébred rá a szomszéd.

A gyomorkorgás földrengés szerű zaja csak az egyik effektus, ami a fogyókúrámat kíséri. Bár a hírek szerint kisebb földmozgást észleltek a környéken, de szerencsére nem tudták bemérni, hogy az epicentrum a mi lakásunk volt. Szóval a korgás csak a kisebbik gond! A mostanában elfogyasztott nagy mennyiségű növényi rost emésztése közben olyan gázfejlődés indul be, amitől néha úgy érzem magam, ahogy a jóllakott szarvasmarha érezheti magát egy-egy kiadós legelészés után. Aki töltött már el némi időt e derék négylábúak közelében, az tudja, hogy a belőlük néha előtörő szelek mind mennyiségükben, mind minőségükben alkalmasak arra, hogy egy megújult Genfi Egyezményben betiltsák őket, mint emberiség elleni bűnöket. Nos, tehát én is pironkodva, ám kényszerűen követem a növényevő állatok és vega étkezést követők napi rítusát (olykor többször is naponta). Viszont inkább ez jöjjön ki, mint az orvos!

No, ennyit ebéd előtt!

Tegnap készítettünk két fotót:

1. Az a pillanat, amit legjobban szeretek a szobabringázás végén…

2. Kissé leizzadva az edzés után (nem pisiltem be…) :)

No, hát azért ez a mai nap nem volt az igazi. Vendégvárással töltöttük el a napot déltől háromig. Főzicskéztünk, előkészítettük a kajákat; lehetőleg olyanokat, amiket a tesómék is ehetnek. Mármint hogy fogyókúráznak ugyi…

Végül is ez jól sikerült. Ettek belőle, ízlett nekik. Unokahúgommal is beszélgettem a fogyókúráról: ő gyakorlatilag ugyanezt a stratégiát használja, mint én. Ajánlottam is neki a blogomat, hogy olvasgassa, ha van kedve. Még apám is evett valamennyit a fogyókúrás cuccosokból, pedig neki azért nem fekszenek ezek a reformkonyhás hülyeségek. :) tesómmal megbeszéltük, hogy majd amikor megyünk ősszel kökényt szedni, akkor szólunk neki is. Érdekli a jó kis fanyar gyümölcs. Mondjuk azzal még nem szembesült, hogy mi ilyenkor azért túrázunk is, de szerintem akkorra ki fogja bírni, ha úgy adódik.

A gondom csak annyi volt, hogy nap közben nem mozogtam, ráadásul több mindent is eszegettem és úgy szép lassan összejött az 1900 kcal feletti mennyiség. A fenébe! No, mindegy, holnap folytköv!

komment írás
Neved: (Ha regisztrálsz, nem írhat más a nevedben!)

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...