Hányattatásom 27. napja (2014.01.28)
...avagy „Ember elem”
Hozzászólás: [4 db]
Isten meghalt. Ezt nem én mondom, hanem Nietzsche. Legalábbis úgy rémlik, hogy ő mondta. De lehet, hogy ő is csak idézett valakit. Nagy filozófiai ugrás a fogyókúrától a lét kezdetéig, ráadásul nem is hiszek benne. Ám minél többet foglalkozom a testi folyamataink megértésével és minél több részlet bontakozik ki előttem, annál biztosabban tudom, hogy egyrészt a büdös életben nem fogom megérteni még az emésztésünk pontos folyamatát sem, nem hogy valami magasabb rendű folyamatot, másrészt pedig kizárt dolog, hogy mindez a véletlen műve. Jöhet nekem Darwin az evolúciós elméletével (amit ő maga egyébként nem elméletként, hanem tézisként fogalmazott meg anno, csak a kor liberális, ateizmus iránt fogékony és a vallással kellően tiszteletlen tudós krémje tapsikolva fogadta), illetve gyermekkorom összes biológia tanára: egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem csak úgy „lettünk”, hanem teremtmények vagyunk. Hogy a Teremtőnk él-e, törődik-e velünk, azt nem tudom. Hajlok rá, hogy vagy túl sok teremtményre kell figyelnie és nem jut ránk ideje vagy tényleg meghalt, megfeledkezett rólunk. Sőt, ha a zsidók haragvó istenképét tekintem alapnak, akkor még ennél is rosszabb: haragszik ránk és azért szívat ennyit minket; ebben a kontextusban annak jó, akire nem figyel.

Miből jutott mindez eszemben egy Norbi update és egy Atkins-diéta közt? Igazából saját fáradékonyságomból. Úgy érzem, hogyha lecsupaszítjuk az embert, megfosztjuk mindentől, ami nem az emésztéssel és/vagy az energia-háztartással függ össze, akkor egy olyan biológiai egységet kapunk végeredményként, amely leginkább egy öntöltésre képes akkumulátorra hasonlít. Az öntöltést elképzelhetjük az evés által szervezetünkbe jutott étkek lebontása révén szerzett energiák feldolgozásaként: ezt vagy azonnal visszaforgatja testünk eleme és a mindennapi működést szolgálja, vagy pedig akkumulálja zsírszövetként. Praktikus, tiszta, ügyes megoldás. Önjáró elemek vagyunk tehát. Van olyan, aki jobb hatásfokkal veszi fel a kalóriákat, van aki kicsit „defektes” és rossz a hatásfoka. Van, aki tudatosan csak annyi energiát visz be, hogy ne „akkumulálódjon” tartalék, van aki tesz rá. Az meg csak hab a tortán, hogy mindezt az agyunk az ízek, aromák érzetével kellemes folyamattá teszi; élvezetté, amely sokaknál már néha a szexuális kielégüléshez hasonló örömet okoz (ami ugyebár szintén agyi stimuláció, de ez már egy másik blog témája…).

Most leginkább egy lemerült, csoffadt elemre hasonlítok. Alig veszek fel energiát, amit felveszek az is „gyenge minőségű”, „rossz hatásfokú”. A másik oldalon viszont rendszeresen nagy teljesítményű fogyasztóval terhelem testem aksiját, hogy rábírjam valahogy a tartalékok felélésére. A testünk viszont jól be van programozva: tudja, hogy a tartalékokat vészhelyzet idején szabad csak lebontani, így „mesterséges” vészhelyzetet kell számára teremteni. vagyis a fogyókúra nem más, mint a szervezetünk becsapása, átverése: elhitetjük vele, hogy éhínség sújtotta területre tévedtünk, ahol ráadásul állandó életveszélynek vagyunk kitéve. Bizony! Hiszen „nem jutunk” elég kalóriához, és rendszeresen sokkal több mozgást végzünk, mint korábban. A szervezetünk vezérlése szerintem nincs közvetlen összeköttetésben az agyunkkal, így csak a vércukorszintünkből, a gyomorsav koncentráltságából, az izmokban felgyülemlő tejsav mennyiségéből tud következtetni. Bár nagyobb összeköttetés lenne a vegetatív és a tudatos rendszer közt! Akkor könnyebb dolgunk lenne: csak nagyon akarnunk kellene, hogy fogyjunk és sikerülne is.

A szervezetem megfújta a pánikkürtöt, félreverte a harangot. A harangzúgás azonban nem a tatárok támadását jelzi neki, hanem a korábban felvázoltakat. A szervezetem azt gondolja az agyatlan kis idegpályáival, hogy kiruccantam egy kellemes kis nyaralásra a kies Szomáliába vagy valamelyik hasonlóan fincsi körzetbe. Próbál életben tartani szegénykém, így kapaszkodik a zsírraktáraimba (amik még mindig jócskán fedik kocka hasamat). A másik trükkje, hogy valahogy utasítja az agyamat a pihenésre. Nehezebben gondolkodom, aluszékony, fáradt vagyok. Mint amikor kitör az emberen a tavaszi fáradtság; bár lehet, hogy idén ez elkerül engem, hiszen annyi nyers és párolt zöldárút falok nap-nap után, amivel egy kisebb etióp falu teljes lakossága átmenne vegába.

Szóval most álmos vagyok. Meg fáradt. Megfáradt. Ma nem edzek, inkább kevesebbet kajálok. Egyszerűen nincs energiám. :)

Az ebédet kihagytam. Nincs étvágyam, sem hangulatom semmihez. Délután ledőltem aludni egy kicsit, egy órácskát sikerült is. Magánéletem gondjaival kínlódok, s igyekszem bánatomban nem enni. :)

Az ember a rosszkedvet kétféleképp dolgozza fel étkezés szempontjából: vagy alig eszik vagy túlzabálja magát. Én eddig az utóbbi csapatban játszottam, de úgy tűnik, ez is változott. Azért vacsorára ettem az ebédre készített húslevesből és a gombás-borsóból egy apró hússal. Nem is igen kívánok többet.

A programozással semmit sem haladtam, holott rengeteg munkám lenne. Ez sem jó.

Holnap megint elmegy majd a nap, a városban kell rohangálnom, holnapután pedig megint megyek Újpestre a szekrényt bütykölni. Hát így! Valahogy semmi hangulatom nincs.

komment írás
Neved: (Ha regisztrálsz, nem írhat más a nevedben!)
Zabagép2014.01.31 08:02
Írd! Nem biztos, hogy én látom jól a dolgokat. :)
Andrea2014.01.29 20:09
Ej, ej :)

Írjam, vagy ne, amit gondolok? :)
Zabagép2014.01.28 17:34
Kedves V.Péter!
Nem hiszem, hogy az átlagos napi kalóriabevitelem indokolná az orvosi felügyeletet, hiszen tegnap is összesen 1600 kcal-t vittem be, előtte 2000 kcal-t. Tehát nem drasztikusan alacsony a bevitelem, csak viszonylag sokat elégetek belőle a napi edzésekkel. A blog tetején látható napi kalóriák már a különbséget jelzik.

A "semmittevéssel" az ember tudtommal óránként olyan 50-60 kcal-t éget, ami azt jelenti, hogy a napi 1000-1200 kcal "tisztán megmaradó" érték erre elegendő nagyjából. Jó,most nem repesnék az örömtől, ha elkapna valami járvány, de egészségesen ez - szerintem -elegendő.
V. Péter2014.01.28 13:59
Nagyon keményen nyomod cimbora! Így ismeretlenül mondom: lassíts!
Visszanézegettem és nem csoda, hogy kimerült vagy. Akkor is az lennél, ha egész nap csak feküdnél és mindössze annyot mozognál, amennyit ide beírsz.

Nem tudom mivel foglalkozol, mert nem olvastam végig a blogot, de ennyi energiával sem szellemi, sem fizikai munkát nem tudsz végezni. Csak nagyon-nagyon minimálisat.

Komolyan mondom: orvosi ellenőrzés mellett szabad csak ilyen intenzíven nyomni!

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...