Hányattatásom 32. napja (2014.02.02)
...avagy „Krumpli, burgonya”
Hozzászólás: [ITT]
Dödölle és a többiek: jóféle nehéz kruplis ételek, amelyeket zsíron sütnek, dinsztelt hagymával. Az igazság az, hogy nekem ezektől mindig összefut a nyál a számba. Alig várom már a túrázós időket, amikor nem fedi jégpáncél a tájat és nagyokat lehet kirándulni, mert nemcsak hiányzik a természet, hanem olyankor nyugodt lélekkel burkolhat be az ember ilyen kondis kajákat is. A régmúlt időkben a szegény embereknek sok-sok fizikai munkát kellett végezni – nem kondigépeztek, meg rohangáltak a szabadidejükben -, ugyanakkor nem jutott minden nap (sőt sokszor hetekig, hónapokig sem) hús az asztalra! Az étkeiket tehát úgy kellett elkészíteni, hogy ne csak ehetők, finomak, hanem jó tartalmasak is legyenek.

Ahogy megjelent Európában a burgonya, először csak a gazdag főurak kiváltsága volt, de nagyon hamar elterjedt egész Európában és köszönhetően a hideg állóságának olyan tájakon is kedvelt élelmiszer termék lett, ahol a legtöbb gabona nem tud beérni. A krumpliból és némi lisztből igazán tartalmas és ráadásul finom zabát tudott készíteni az ügyes háziasszony. Mai szemmel nézve ugyan – ahogy ezt feljebb is írtam – ezek nagyon nehéz étkek voltak, ám az akkori igényeknek tökéletesen megfeleltek.

Én imádom a krumplit minden formájában: héjában megfőzve, kruplipüreként, sütve vagy krokettként. Jó féle étek a dödölle, a sztapacska, a rakott krupli, de gyermekkorom nagy kedvence volt a krumplistészta is (amiről csak később tudtam meg, hogy azonos a titokzatos nevű „grenadírmarssal”). A fogyókúrák vadul tiltják a fogyasztását a benne lévő keményítő miatt vagy csak úgy megszokásból. Én azonban biztos vagyok benne, hogy ha módjával fogyasztom, akkor ugyanúgy jót tesz, mint a többi étel, amit szintén beleválogatok az étrendembe, maximum a mennyiségre ügyelek.

A nagyon alacsony szénhidráttartalmú diéták egyre népszerűbbek napjainkban is. Ezek sok esetben napi 60g vagy annál kevesebb szénhidrátot engedélyeznek. Az egészségügyi szakemberek nem támogatják ezeket a diétákat, mert magas zsírtartalmú (különösen telített zsír) ételeket tartalmaznak, miközben korlátozzák a gyümölcs, zöldség és magas rosttartalmú kenyér- és gabonafogyasztást. Nem mértékletességre intenek, hanem egyfajta könnyebb utat ígérve hókuszpókuszolnak a tápanyagokkal. Ezekben – ahogy ezt már többször leírtam – nem tudok hinni.

A burgonya számos egészségügyi előnnyel bír, önmagában szerintem nem hízlal, növeli a jóllakottság érzését. Persze, ha rántott húshoz vagy hatalmas adag pörkölthöz esszük, akkor naná, hogy betesz a súlyunknak. A burgonya több mikrotápanyagot tartalmaz, úgymint a C-vitamint, vasat, B1-,B2-,B3-,B6-vitamint, ásványi anyagokat: káliumot, foszfort, magnéziumot. Sajnos a főzés során a burgonya jelentősen veszít C-vitamin tartalmából, ebből a szempontból a „héjjában főtt krumpli” a legegészségesebb.

A neten keresgélve találtam egy táblázatot, amelyben a leggyakoribb elkészítési módok szerinti csoportosításban megnézhető a krumpli energiatartalma:

ElkészítésKcal (100 gr.)
Nyers70
Főtt80
Püré108
Sült (olaj nélkül)85
Chips500
Szalmaburgonya270
Burgonya-saláta115
Krokettek210

Mondjuk a körömpörköltet nem házi készítésű chips-sel fogom fogyasztani, de azért a főtt krupli nem annyira gyilkos, azt hiszem.

Az ebédben nem volt krumpli! Húslevest ettünk sok zöldséggel, utána pedig a leánygyermek által kreált isteni finom tonhalas tésztasalátát. Imádom az ilyen kajákat és a fogyókúra kezdete óta nem sok tésztafélét ettem.

komment írás
Neved: (Ha regisztrálsz, nem írhat más a nevedben!)

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...