Hányattatásom 38. napja (2014.02.08)
...avagy „Jó ebédre lelkesülve”
Hozzászólás: [ITT]
Hétvége van! Ilyenkor lehetőség szerint nem szoktam külön mozogni, inkább beiktatunk valami komolyabb ebéd utáni "sétát", de ez ma ki fog maradni, mert az idő igen szutyok. Viszont elnézegetve az ebéd előkészületeit, muszáj lesz letekernem legalább egy órát. :)

Pulykacomb készülődik (ez eddig még nem pitbull koszt), amit a kedvesem baconba tekert (hmm ...alakul az update kaja) és éjszakára beletett egy jénai tálba, majd mellé öntött egy doboz fűszerezett barna sört (tádááám). Köretként ígért zöldséget, de lesz krumpli is és krumpli csenek illúzióim! Nem véletlen, hogy amikor hét közben csak magamnak főzicskézek, maximum héjában főtt burgonyát szoktam készíteni, de ha lehet akkor azt is kerülöm, inkább párolt zöldségeket falok. A krumplinak egyszerűen nem tudok ellenállni.

Már gyermekkoromban is a kruplis étkek voltak a kedvenceim: krumplis tészta, ahogy nagymamám bütykölte (kicsit lepirítva), anyám krumplipüréje és a "lapcsánka", ami meg faterom specialitása volt. Kétféle lapcsánkát készített, ha épp kedve és ideje volt. A reszelt krumpliból, kevés tojás hozzáadásával és a tört krumpliból, liszt hozzáadásával előállított "pogácsát". Mindkettő jellegzetessége, hogy kihűlt állapotban még finomabb, mint frissen, de mi ezt a kihűlt állapotot sohasem tapasztaltuk meg! :) Üresen, esetleg megsózva-borsozva vagy kis fokhagymás tejföllel megbolondítva isteni eledelek voltak.

Szóval, ha lesz krumpli, biztosan eszek egy kicsit belőle!

A beírás elején a "séta" szót idézőjelek közé tettem. Ez némi magyarázatra szorul: a séta nálunk igen tempós gyaloglást jelent (olyan 5 km/h átlagút). Gyakorlatilag rohanunk. Mivel nincs rajtunk túrazsák, így ez a tempó nem megerőltető, inkább kellemes. Sétáink tehát nem lődörgések, lassú ődöngések; rövid idő alatt igen nagy területet szoktunk bejárni. Szép időben igazából túrázni szoktunk. Ilyen alkalmakkor van nálunk hátizsák meleg ruhával, vízzel, nasival, de a tempónk ilyenkor is elég jó. Csak akkor szoktunk belassulni, amikor valamit gyűjtünk, fotózgatunk vagy gombázunk.

Egy fotó a főfogásról, amikor elkészült (csak azért, hogy érezhető legyen a sport motivációja):

Jelentem a tekerés letudva! Még ebéd előtt vettem a fáradságot és beültem a nyeregbe, mert később be akarok fűteni és befűtött lakásban elég szigorú a bringázás. Így is patakokban folyt rólam a verejték, mert igyekeztem úgy hajtani, hogy a pulzusom ne essen 140 alá, csak amikor iszom.

A végén az alsógatyámból csavarni lehetett az izzadságot, büdös voltam, mint egy görény és a kedvesem nem akart magához ölelni! :( Nem is értettem... :) :)

komment írás
Neved: (Ha regisztrálsz, nem írhat más a nevedben!)

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...