Hányattatásom 47. napja (2014.02.17)
...avagy „Ember a gyalogláshoz”
Hozzászólás: [ITT]
A túrázás – amellett, hogy az idő eltöltésének egy igen kellemes formája – egészséges mind testileg, mind lelkileg. Az erdőben kirándulva az ember magába szívja a friss levegőt, feltöltődik a nyugalommal, ami semmihez sem fogható. Ha fogékony vagy a természet szépségeire és nyitott szemmel jársz-kelsz, évszaktól függetlenül meglátod a szépet odakint: télen a furcsa zúzmarákat az ágakon, az érintetlen fehérséget, a többi évszakban pedig virágokat, bogyókat, gombákat és az erdő lakóit.

Ha nem túráztál még, akkor az első alkalommal egy rövidebb 5-8 km-es gyaloglás után is sajogni fog mindened, de kellemesnek fogod érezni a fáradtságot, ráadásul legközelebb garantáltan jobban fogod bírni! A gyalogláshoz az ember gyorsan hozzászokik és a harmadik-negyedik alkalom után már azt veszed észre, hogy maradtak tartalékaid egy 15-20 km-es út után is. Persze a fokozatosság fontos! Csakúgy, mint a kényelmes, jó cipő: ha lábbelid feltöri a lábad, akkor csak a szenvedés emléke marad meg benned, az meg semmire sem jó!

Én télen nemigen szoktam kirándulni, valahogy nem jön be a havas táj. Alapból én az ősz végére mindig elérem azt, hogy 25-30 km meg sem kottyan, ám ez a táv a lehullott levelű fák közt, esetleg latyakban-hóban nekem nem szórakoztató; elunom magam. Ilyenkor inkább itthon punnyadok. Ennek folyományaként aztán minden tavasszal újra hozzá kell szoktatnom magam a gyalogláshoz. Persze nem 5-8 km-es távval szoktam kezdeni, de úgy 15 km-től már elfáradok.

Ez most sincs másként: bár az elmúlt fogyókúrás napok alatt bőszen tekertem a szobabringát és edzette, de gyaloglásra ritkán adtam a fejem, így az ezért felelős izomcsoportok ellustultak. Most, a tegnapi 14.5 km (500m-es szinttel) után reggel enyhe izomlázra ébredtem. nem volt komoly, de éreztem a vádlimat. :)

Ennek ellenére nagyon várom a következő túrát, mert imádom a természetet és imádok menni. Néha szervezek nyílt túrákat, ahol velem tarthatnak a túraoldalunk érdeklődői, de legtöbbször a kedvesemmel bóklászunk odakint. Geoládázunk (lásd: Geocaching), gombázgatunk, gyógynövényeket gyűjtögetünk vagy csak úgy bandukolunk, beszélgetünk. Hihetetlen, mennyire fel lehet töltődni ilyenkor, ráadásul mindig látunk, találunk valami érdekességet, fotózni valót.

Ezúttal a makrózást kezdtem próbálgatni több-kevesebb sikerrel. Ebből megosztok itt két képet:

Fogyókúrás szempontból a kirándulás ideális. Ha az ember normális tempóval gyalogol (ezt kb. 4 km/h-ban állapítják meg), akkor az én súlyommal (93 kg) 550 kcal-t égetek el egy óra alatt. Persze hegynek felfelé többet, lefelé kevesebbet, de átlagban vehetjük ezt egy jó közelítésnek. Érdemes kiszámolni a kilométereket és osztani néggyel, így kijön, hogy abban az esetben, ha végig gyalogoltad volna és nem állsz meg bambulni, fotózni, satöbbi, akkor mannyi időt vett volna igénybe az egész.

Nekünk tegnap ez 3.5 órára jött ki, így nagyjából 1950 kcal-t égettem el. Mondjuk hazaérve farkaséhes is voltam! Alaposan bekajáltam, sőt vacsiztam is a kései ebéd után, mégsem léptem túl kicsit sem a napi adagomat. Szóval duplán hasznos volt a kirándulás! :)

komment írás
Neved: (Ha regisztrálsz, nem írhat más a nevedben!)

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...