Hányattatásom 50. napja (2014.02.20)
...avagy „Tíz kilo”
Hozzászólás: [ITT]
Nem tudtam aludni hajnalban, nyomaszt néhány gond: a lakásomra rákerült a Földhivatalnál egy jelzálog a társasházi közös képviselő hanyagsága miatt, nem haladok a weboldalaimmal olyan ütemben, ahogy szeretnék, satöbbi. Álmatlanul feküdtem, aztán inkább felkeltem dolgozgatni. Ja! …És megmértem magam, hiszen csütörtök van!

92.1 kg! Túlléptem a lélektani tíz kilo fogyást! Tíz kilo hét hétnyi fogyókúra után! Nem volt könnyű leadni ezt a súlyt úgy, hogy ne kapkodjak, ugyanakkor látszata is legyen, de sikerült. Nagyjából még egy ilyen ciklus előtt állok, aztán győztem. Sőt! Nem is biztos, hogy le akarok menni 82 kilóra, mert most már nekilátok komolyabban gyúrni és nem biztos, hogy az izomtömeg növekedése mellett ez lehetséges.

Magam elé képzelek húsz darab fél kilós kiszerelésű sertészsírt, amit eddig csak úgy potyán cipeltem …hát, nem vagyok normális! Így félidőben is érzem a diéta pozitív hozadékait:

- Sokkal könnyebben mozgok. Gyorsabb lettem és nem fáradok olyan hamar el,

- Nem fuldoklok, ha fel kell mennem egy lépcsőn vagy meg kel másznom egy kis kaptatót, illetve nem riadok fel álmomból légszomjra,

- A ruháim nem feszülnek már annyira, sőt a legtöbbjük kényelmes,

- Fotózáskor, amikor valami alacsonyan lévő dolgot szeretnék megörökíteni, simán le tudok guggolni, nincs útban a hasam,

- A kedvesem szeme egyre könnyebben kezd csillogni, ha rám néz… :)

Sokkal jobb így élni! Nem akarok soha többé meghízni, mert túlsúlyosan nem lehet teljes életet élni. A fogyókúrám másik hozadéka a jobb életminőség mellett, hogy a család leánygyermeke is kedvet kapott a sikerem láttán és ha nem is olyan intenzíven mint én, de nekiállt fogyózni. Neki messze nem is kell annyit fogynia, hogy csinos kis csaj legyen, mint amit én kitűztem célul: a nassolnivalók csökkentése, az ebéd utáni repeta elhagyása is meglátszik rajta. Szó szerint csinosabb lett, kezdenek érvényesülni az arcvonásai. Szóval ennek is örülök, mert mindig is örömet okozott, ha valakinek segíteni tudtam.

Sikerült elintéznem mindent, megvettem a vasanyagokat a paradicsomfuttatóhoz, meg a kerti sütögető állványához. El is hozták, tök normális volt a fickó, aki szállította, de pont nem fért be a kertkapun, úgyhogy a ház elé tudta lerakodni. Behordta volna, de úgy gondoltam nem lesz rossz torna, úgyhogy mondtam hagyja. Csodálkozott kicsit, de biztos úgy vélte, megbuggyant az úri nép. :)

Felvettem az egyik régi melós nadrágomat (amit eddig esélyem nem volt viselni) és behordtam mindet a kertbe, majd csináltam egy kis rendet a garázsba és bepakoltam őket. Ma nem lett volna időm leszabni az anyagokat, ezt jövő hétre tervezem, ha nem fog esni. Mind a szabást, mind pedig az alapozást. Sőt! A már meglévő vasakat is le akarom kenni: ha már dolgozom, akkor rendesen csináljam.

Azért nem bántam, hogy sikerült elrendeznem mindent és bejöhettem. Jól esett a mozgás, de elég fáradt voltam alapból, hiszen éjszaka alig aludtam.

Jó vastagon ebédeltem. Befaltam az összes maradék kelkáposzta főzeléket és megettem hozzá egy csomag csípős Füstlit. Restellem, de úgy éreztem, egy kicsit ünnepelek és ma nem fogyózom nagyon: nap végére engedélyezek magamnak 1600 kcal-t. :) Így belefért a Füstli, amit egyébként ilyen mennyiségben kerülni szoktam.

komment írás
Neved: (Ha regisztrálsz, nem írhat más a nevedben!)

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...