Hányattatásom 51. napja (2014.02.21)
...avagy „Eszterházy”
Hozzászólás: [ITT]
A mai napom jobbára azzal telt, hogy kimentem a szüleimhez. Már tizenegy körül kiértem, ettünk egy kis húslevest, meg gofrit, aztán beszélgettünk. Jól esett a házi tyúkhúsleves, de a gofriról csak itthon derítettem ki, hogy "kemény drog", telve kalóriákkal.

A lelkiismeretem megnyugtatása okából rászántam magam egy órás tekerésre, hogy estére formába lendüljek. Ma, péntek lévén biztosan iszogatunk kedvesemmel és azt ki nem hagynám, mert nagyon jól esik. A bor kellemes zsibbasztása és a kedvesem közelsége egyaránt. :) Ráadásul a kölköknek a múlt héten volt a szülinapjuk és a sütő meghibásodása miatt kimaradt a tortasütés, amit most hoz be életem párja. Eszterházy torta végett állt neki bütykölni, ami feltételezi, hogy nem soká elkészül a kalóriabomba.

Majd meg próbálok ellenállni. Mint Odüsszeusz, aki odakötöztette magát az árbochoz, hogy ne csábuljon el a szirének énekétől, én is leragasztom majd a számat vagy összevarrom jóféle zsákvarró cérnával, hogy ne bírjam befalni az édességet. Ráadásul megfenyegetett a hölgyemény, hogy kökénylekvárral fogja ízesíteni. Már a gondolattól is megremeg az orrcimpám, mint vad méné, amikor a végtelen puszták illatát érzi.

Basszus! Pedig ebből nem ehetek! Nincs mese! Egy szelet Eszterházy 510 kcal! Nem tévedés! 510 kcal! Lassan mondom, hogy én is megértsem!

A nyál közben úgy összefutott a számban, hogy ha nem nyelek, megfulladok. De szó sem lehet róla, hogy pár falattal ennyit bevigyek. Egy falatot vagyok csak hajlandó enni, utána inkább borozok. Jó lenne tudni, hogy Isten miért az ilyen piszok jó dolgokba teremtett kalóriát, mint az Eszterházy-szelet, a csülkös pacal, meg a 32 cm-es pizza.

komment írás
Neved: (Ha regisztrálsz, nem írhat más a nevedben!)

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...