Aki olvasta a blog elejét, emlékszik az egyik fő motivációmra: a zakónadrág úgy feszült rajtam, mint egy kötözött sonkán. Elkeserített és végtelenül kényelmetlen volt.
Ma eljött az Igazság egy új pillanata: indulunk a Tosca előadására és a zakónadrágomat CSONT NÉLKÜL, kíméletlen és tarthatatlan hasbehúzás nélkül, KÉNYELMESEN fel tudom venni! SZUPER!!! Sokkal, de sokkal jobban fogom érezni magam, míg korábbi alkatommal talán Cavaradossi érezte volna pocsékabbul magát az opera végére...
...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...
