Hányattatásom 53. napja (2014.02.23)
...avagy „Nadrággomb”
Hozzászólás: [ITT]
Egy nadrággomb nem a világ, de ahogy tegnap is filóztam rajta, akár boldogság forrása is lehet (ráadásul mindenféle erotikus töltet nélkül is). Engem határtalan örömmel töltött el tegnap, hogy simán be tudtam gombolni, nem feszült rajtam, nem kínzott. Vagyis a boldogság forrása itt nem is a nadrággomb, hanem a feszültség hiánya volt.

Azon töprengtem, hogy hány olyan nadrággomb lehet az életünkben, aminek eltűrjük, hogy szorítson, kínozzon, holott kellő elhatározással akár meg is szabadulhatnánk ilyen-olyan gyötrelmeitől. Évekig élnek rossz kapcsolatban emberek vagy tűrik, hogy kiskirálykodó főnökük, konspiráló, rosszindulatú kollégáik gyötörjék őket. Nem változtatnak megszokásból, kényelemszeretetből vagy csak önbizalom hiányában.

Életünk nadrággomb sokasága emészthet fel minket. Persze, túl filozofikus gondolatmenet és talán úgy tűnik, megpróbálok a fogyókúrámra ráhúzni valamit, aminek semmi köze hozzá, de nem így van! Meggyőződésem, hogy egy normálisan végigvitt és a végére pozitívan záruló fogyókúra igenis példát mutat arra, hogy ha valamit el akarunk érni, akkor el is érjük azt.

Nadrággomb. Körben nadrággombok: egymással megszokásból élő partnerek, unalmas, semmitmondó hétvégék, …emberek, nők és férfiak, akiket szorít a magány nadrággombja, de megalkuvásból, óvatosságból vagy kényelemszeretetből nem mernek semmit tenni, hogy ne kínozza őket. Valahol sajnálom a kishitű embereket, valahol szánom őket!

Életem során nem egyszer kezdtem bele olyasmibe, amiről mindenki csak lebeszélni akart. Vagy ha nem is mindenki, de a többség. Ne menjek ide vagy oda, ne kezdjek ezzel vagy azzal a személlyel, nővel, ne tegyem ezt vagy azt, mert kockázatos, nem éri meg. Ha mindig a kishitűekre hallgattam volna, akkor most lenne egy kényelmes, dögunalmas állásom, izgulnék a létszámleépítésektől, együtt élnék egy nővel, aki nem szeret és akit én sem szeretek, de azért szívná a vérem. Igaz, lenne egy tehermentes lakásom, biztos munkám, sosem jártam volna meg Dél-Amerika poklát, sőt más hasonló helyeket sem. Nem kezdtem volna bele egy túraportál létrehozásába és megannyi másba sem. Nem jártam volna végig az El Camino-t, nem mentem volna le gyalog Újpalotáról Dunaújvárosba. Nem tettem volna semmi őrültséget, semmit amit később esetleg megbántam, de akkor jó volt, akkor kaland volt.

Élnék. Unalmasan. Szorító nadrággomb béklyójában.

A szüleimnél ünnepeltünk: mind a kölköknek, mind nekem két héten belül volt a születésnapom, ezért anyám finom halászlével, apám pedig pálinkával várt minket. A halászlé után rántott hal következett mindenféle finom körettel. A halászlében főtt jókora halfejet befaltam, utána pedig a rántott szeletekből is megettem három „patkót”. Sajnos ezeknek nem tudtam ellenállni, mert imádom a halhúst!

Az ebéd után anyám kókusztortát bontott nekünk, ebből már csak kóstolót ettem, nem akartam túlzásba esni. Mivel kedvesem átvállalta a sofőrködést hazafelé, így apámmal megittam egy pohár pálinkát és két (vagy három) pohár vörös bort.

Napi mozgásként felkínlódtunk négy üvegballont kedvesem apjának pincéjéből a fiúgyermekkel, ezt kivittük a szüleimhez autóval, aztán náluk meg felszuszakoltuk vagy ezer lépcsőfoknyit. Apámon láttam, hogy majd megszakadt; nem fiatal csikó már, nehezen emelte a terhes súlyokat, de azért nem hagytuk lent őket, magyar ember ilyet nem tenne borral. A bor eredeti célja, hogy pálinkát főzzünk belőle, de ha faternak ízlik, akkor hagyjuk inkább neki nyárra, fröccsnek.

Haza érkezve már nem akartam vacsorázni, de videó nézés közben eliszogattunk házi ünneplés gyanánt egy üveg borocskát, illetve én megkóstoltam az apámtól kapott barackpálinkát.

Ez a vasárnap nem klasszikus értelemben vett fogyókúrás nap volt, de ahogy az eddigi blogból kiolvasható, nem tartom komoly veszélynek az ilyen „kilengéseket”, ha kapcsolódnak valamilyen alkalomhoz.

komment írás
Neved: (Ha regisztrálsz, nem írhat más a nevedben!)

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...