Hányattatásom 59. napja (2014.03.01)
...avagy „Ajándék Hármashatár-hegy”
Hozzászólás: [ITT]
Ajándék napot töltöttünk el ma. Ajándék volt, mert tél vége ellenére egy pólóban és egy pulcsiban kódorogtam a Hármashatár-hegy környékén. Persze nem egyedül. :)

Gyors, de annál bőségesebb reggeli után útnak indultunk; célunk nem volt túl távoli, csak a Hármashatár-hegy, ám a szombati forgalom ellenére (útlezárás az Árpád-hídon, meg valami koccanás is) jó sokára értünk ki a Fenyőgyöngyéhez. Itt elindultunk a kéken, geoládáztunk, sziklát másztunk, gyönyörködtünk a kilátásokban. Az ajándék tovább bővült azzal, hogy a Hármashatár-hegy – bár Budapest közelsége miatt a profi túrázók kicsit lesajnálják néha – tele van szép kilátásokkal, panorámákkal. Ebből kaptunk néhányat. ;)

Megnéztük a repteret, csúszkáltunk kicsit a sárban, de a Virágos-nyeregig simán elértünk. Innen jött a neheze, hiszen eddig alig másztunk kaptatót. A leánygyermek hisztizett, még a csodaszép hóvirágszőnyeget is csak olyankor volt hajlandó megnézni, amikor mi nem láttuk, durcásan morogva. Mi meg cserébe úgy tettünk, mintha nem láttuk volna, hogy látta. :D Viszont felérve már büszkélkedett, hogy ő mekkora hős, amiért a fél kilométeres szintet legyőzte. :)

A Hármashatár-hegy a Budai-hegység egyik ékköve. Én imádom, csak azt sajnálom nagyon, hogy megszűnt a Rekettyés, ahol messze földön híres csülköket lehetett burkolni. Mondjuk fogyókúrás szempontból kifejezetten előnyös, mert nehéz lett volna ellenállni neki.

Hazafelé célunk volt a Daubner cukrászda, de a tömegtől megriadva inkább az újpesti Horváth-ot választottuk. (Én nem, be sem mentem, mert egyrészt baromi éhes voltam, másrészt meg nem vagyok mazochista, hogy beengedjem magam a sütik közé.)

A napot egy jó kis vacsival zártuk, megettünk minden maradékot, leraboltuk a hűtőt, utána meg kicsit söröztünk, pálinkáztunk (mármint a nagykorúak).

komment írás
Neved: (Ha regisztrálsz, nem írhat más a nevedben!)

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...