Hányattatásom 60. napja (2014.03.02)
...avagy „Fotókon a változás”
Hozzászólás: [ITT]
Ma hajnalban nem tudtam aludni. Egyrészt jó pár dolog eszembe jutott, másrészt éhes voltam.

Tegnap csak a blogomat gépeltem be, a többi adatot most hajnalban klimpíroztam be. Így vált világossá, miért is kínzott az éhség: a tegnapi nap folyamán ugyan bőségesen ettem-ittam, ám ez még mindig kevés volt a túrázás által levitt kalória mellett: tegnap a sörözéssel, pálinkázással együtt is csak 85 kalóriát „nyert” a szervezetem, vagyis ennyi volt a maradék kalória. Este ettem és söröztem is, így a gyomrom el lett telítve, de szerintem pánik sebességgel dolgozott fel minden molekulát. :)

A fotókat is csak most hajnalban sikerült felraknom az „ilyen volt, ilyen lett” táblázatban a „Magamról” menübe. Érdekes elemeznem, a fogyásomat így képről!

Az első, legszembetűnőbb dolog, hogy legintenzívebben seggről és hasról ment le a zsír. Ez persze tök’ jó, mert nagyjából ez is volt a cél. A karomon, lábamon nem látszik sok változás, bár én érzem, hogy ott is kevesebb a felesleg (főleg tegnap, hegynek felfelé jött ez jól le nekem). Nincs már olyan „férficsöcsöm” sem, ami annyira jellemző az elhízott férfiakra: a mellkasomról, derekamról is elég intenzíven ment le a felesleg. A deréktáji zsírpárnák eltűnése legjobban a szemből készült fotókon érzékelhető, főleg ha az induláskor készült fotót hasonlítom össze a jelenlegivel.

Mintha látszana valami derekam is, illetve a „pohosság” eltűnt. Persze van még mit leadni, de ez már messze nem olyan zavaró, mint az elején. A bőrömön nem alakul ki ránc, ahol a hurkák felgyűrődnek, illetve minden különösebb feszítés nélkül is kezd a felső hasizmom kirajzolódni.

Igazából néha végzek hasizomgyakorlatokat, de ezek még nem igazán intenzívek. Nem lehet egyszerre fogyni és gyúrni. Nagy ritkán egy-két fekvőtámaszt is beiktatok, de még ez sem jellemző. A mozgásom jellemzően inkább hosszan tartó, változó intenzitású edzésekből áll: szobabringa, illetve túrázás. Ezt be tudom vállalni az alacsony kalória bevitel mellett is.

A képet nézve a másik fontos megjegyzés, hogy mind az első fotók esetében, mind pedig azóta is vigyázok arra, hogy fotózáskor ne feszítsek. A célom ugyanis az, hogy „alapállapotban” se legyen zsírpárnám. Behúzott hassal, megfeszített mellkassal és karizmokkal persze dekoratívabb mindenki, de tudjuk jól a nyári strandszezonok idejéről, hogy bizony egy levegővétellel végigfeszíteni a medence mellett piszok macerás és néha kivitelezhetetlen is. :) Szóval a fotókon lazán állok. A változás így látható igazán és így tudok megfelelő következtetéseket is levonni!

Majd, amikor elértem a kívánt súlyt és kicsit rádolgoztam, akkor készítek egy befeszítős fotót, amilyeneket a profik mutogatnak „előtte és utána” stílusú megjelenéseken. Ja! És naná, hogy majd előtte kicsit le is barnulok előtte! :D :D

Visszatérva a valós világba:

A másik összehasonlító fotón is jól szembetűnik a változás. A seggem igen intenzíven lement, ennek köszönhetem, hogy újra fel tudok venni egy csomó réges rég használt gatyámat.

Lehet, hogy ma át is nézem, mi az ami már szóba jöhet. Jó néhány göncömet tettem félre, hogy majd... Nos, ezekből talán már fogok tudni néhányat hordani. Ez jó lenne, mert eléggé ki vagyok kopva ruhákból.

Itt a hajnali blogírás közepette is annyira korog a gyomrom, hogy muszáj tennem ellene. A háborgó, tiltakozó gyomornedveim lekötése végett bekaptam egy kanál diós mézet és elfalatoztam egy banánt. Ez segít kibírni a „hivatalos” reggeliig.

Bár látszik a fotókon a változás, az igazi változás mégis úgy érzékelhető igazán, ha megpróbálja az ember felölteni a rég kihízott gúnyákat.

Reggeli előtt megpróbáltam és a fotókon észlelt változások itt is realizálódtak! Egy csomó rég nem hordott farmerom lett újra jó, úgyhogy immár van mit felvennem. :)

komment írás
Neved: (Ha regisztrálsz, nem írhat más a nevedben!)

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...