Hányattatásom 62. napja (2014.03.04)
...avagy „Kijózanító gyaloglás”
Hozzászólás: [ITT]
A tegnapi napom nagyon pocsék volt. Kiborultam egy szóváltáson. Biztos bennem van a hiba, mert aztán ma este átbeszéltünk mindent és már nem látom olyan borúsnak az egészet.

Gondom van a konfliktuskezelésemmel. Ez korábban is sok gondot okozott, sok esetben kerültem bajba lobbanékonyságom miatt vagy mert amikor dühös vagyok, nincs kedvem megbeszélni a dolgokat, hanem inkább iszok és duzzogok. Nagyjából ez történt tegnap is. Előző nap este összekaptunk valamin a kedvesemmel, aztán nap közben úgy éreztem enyhít az idegességemen, ha iszok. Egyik pohár után aztán jött a másik és mire eszméltem, megittam több mint fél liter pálinkát.

Erős a szervezetem, nem lettem másnapos, de biztosan elég kárt okozott a méreg így is bennem. Ráadásul ma este kedvesemmel beszélgetve rá kellett jönnöm, hogy a semmiért vedeltem. Őt nem a korábbi vitánk akasztotta ki leginkább, hanem az értem való aggódás. Hát, igyekszem kicsit összeszedni magam és az ehhez hasonló helyzeteket másként kezelni.

A napom egyébként érdekesen telt. Tegnap eljöttem otthonról, de az újpesti lakásom kulcsait elkevertem (nem voltam már teljesen józan délután). Így aztán kisebb huzavona után egy ismerősömnél aludtam. Bár holt fáradtnak éreztem magam, nem sokat tudtam pihenni, reggel úgy ébredtem, mint akit agyonvertek. Jó, kaptam is az élettől néhány frászt, de főleg a kialvatlanság okozott bennem károkat. Ennek ellenére jó tudni, hogy van, akire számíthatok, ha baj van; persze nem kívánok visszaélni senki jóindulatával és remélem, mostanában nem kerülök hasonló csávába.

Az ismerősöm nem készült semmi fogyókúrással, hiszen váratlanul toppantam be hozzá, így a reggelim nem volt épp fogyis. Piszok éhes voltam, így bevágtam egy Chamembert, némi párizsit, meg két vékony szelet kenyeret. Mivel a kedvesemmel akkor még nem beszéltem, a lakáskulcsaimról pedig azt hittem elvesztek, ki kellett találnom, hogyan alakítsam a napomat.

Mivel a fejem még nem tisztult ki, úgy döntöttem, járok egyet. Egy kis kijózanító gyaloglás jót fog tenni! Kigyalogoltam tehát a vasútállomáshoz, de nem szálltam vonatra, hanem inkább továbbgyalogoltam. Úgy voltam vele, mint Forrest Gump a futással. Ha már itt vagyok, elgyalogolok a központig… stb. A lényeg, hogy így utólag visszanézve, nagyjából 20-22 km volt a gyaloglás távja. Mindezt olyan hat óra alatt. A végére nagyon elfáradtam, mert a járdán, betonon való gyaloglás kimerítőbb, mint a természetjárás, de ennek ellenére jól esett az egész: valóban kijózanító hatást gyakorolt rám.

Késő délután találkoztunk a kedvesemmel, sikerült megbeszélnünk mindent. Hazafelé sétáltunk még egy kicsit. :) De ez persze már csak ráadás volt a napihoz. Ez már a kijózanító gyaloglás utáni séta volt! :))

Estére hulla fáradtan estem ágyba, bár sokáig nem tudtam elaludni, az agyam járt, igyekezett feldolgozni az elmúlt napokat.

komment írás
Neved: (Ha regisztrálsz, nem írhat más a nevedben!)

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...