Hányattatásom 71. napja (2014.03.13)
...avagy „Számomra a futás”
Hozzászólás: [ITT]
A kötelező méricském eredménye: 91.5 kg. Vagyis híztam fél kilót. Számomra ez nem meglepő. :(

Elvileg ez belefér a „hibahatárba”, de a lényeg, hogy fogyni sem fogytam, az biztos. A héten konkrét sportot a túrázáson kívül nem végeztem, illetve azért eszegettem pékárút is néha. Nem vittem túlzásba, de úgy tűnik, hogy a pékárú bevitelét nehezebben tolerálja a szervezetem. Sebaj, majd a jövő héten!

Tegnap járt nálam a lányom és megjegyezte, milyen jól nézek ki (mármint, hogy karcsúbb vagyok, mint voltam). Ez azért elég jól esett. :) Azt mondta, akkor néztem így ki, amikor anno visszajöttem Kolumbiából, pedig akkor igencsak ki voltam izmosodva és le voltam fogyva.

Ma mindenképpen tekerek egy kicsit, mert már hiányzik.

A sport előnyeiről: a napokban történt, hogy a kedvesem felhívott, hogy ha van kedvem, menjek ki elé a vasútállomásra. Kicsit késve indultam, ezért megpróbálkoztam olyasmivel, amivel igazán évek óta nem; a kapun kilépve kocogni kezdtem. Döbbenetes volt! Vitt a lábam. Az állomás kábé egy kilométerre van tőlünk és egy trappban kifutottam. Ott már persze lihegtem, de a változás így is hihetetlen volt számomra! Valamikor a fogyókúrám előtt nagyon siettem valahova és megpróbáltam futni egy darabon, hogy elérjem a buszt. Akkor nagyjából száz méter után meg kellett állnom: ziháltam, fuldokoltam és olyan ólmos fáradságot éreztem a lábaimban, hogy attól féltem összeesek. Leizzadva, verejtékben fürödve kínlódtam ki magam a megállóig.

Most ez megváltozott! Ez szuper!

Nem szeretek futni. A futás számomra mindig is ingoványos terep volt. Annyira utáltam a futás fogalmát, hogy srác koromban inkább megtanultam verekedni: ne kelljen elfutnom, vagy csak ritkán. De jó érzéssel tölt el, hogy a futás immár opcióként szerepel az életemben. Nem akarok futni, de örömmel tölt el, hogy megtehetném, ha akarnám.

Szóval számomra a futás eddig tabutéma volt, de akár eljöhet még az az idő is, hogy futócipőt veszek fel és nekiindulok. Mondjuk azért erre még nagy összegben senki se fogadjon! :)

Lenyomtam egy óra bringát, a végére olyan szomjas és éhes lettem, hogy kopogott a szemem tőle! Nem is bírtam megvárni a delet, lenyomtam két csirke felső combot némi kukoricával és cukkinivel.

Bőrösen. Mert imádom a sült bőrt! Tudom, hogy fogyókúra ellen való vétek, de nincs az az Isten, hogy én kidobjam a kóbor macskáknak! :)

Szóval bedaráltam az ebédem és most jó!

Uzsonnázni fogok valamit, de aztán a vacsit kihagyom, mert megyek az egyik sörözőbe a havi szokásos túraoldal-találkozóra. Ott meg biztosan fogok sört fogyasztani egyet-kettőt.

Kedvesem nem szívleli, ha alkoholt fogyasztok. Ez teljesen érthető is! A fogyókúrám szempontjából sem előnyös, de itt főleg a morális résszel van a gond: aki bánatában iszik, az könnyen alkoholistává válhat. Kedvesem ezt nem szeretné.

Megbeszéltük tehát, hogy ha gondjaim vannak, akkor nem nyúlok a pohárhoz, inkább pozitív élmények idején.

A napokban elég rossz híreket kaptam, végig idegeskedtem az éjszakát, de tegnap megálltam: nem ittam. Ma kiderült, hogy felesleges volt idegeskednem, így ha ittam volna, azt gyakorlatilag "potyán" tettem volna. :)

Ma viszont elkészültem az első paradicsomállványommal: szép zöldre festve áll a kis kertecskénkben várva, hogy felfussanak rá a paradicsom palánták. :) Olyan elégedett vagyok, mint valamelyik nap a futás okán! Na, erre iszunk! Töltöttem egy felest, leültem ide írogatni és amíg írok, addig szépen elszopogatom a féldecit apám jóféle pálinkájából!

Ezután megpróbálom betartani ezt az ajánlást! :)

Sokkal jobb lenne sok pozitív élményt begyűjteni és jó lenne, ha életem párja sem aggódna feleslegesen a májamért. Gond, probléma mindig több van, mint öröm: így a pálinka is tovább tart, meg a májam is. A felesleges kalóriákról meg ne is ejtsek szót.

komment írás
Neved: (Ha regisztrálsz, nem írhat más a nevedben!)

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...