Hányattatásom 103. napja (2014.04.14)
...avagy „Stresszpályán”
Hozzászólás: [2 db]
Nem nagyon bírtam végigaludni az éjszakát. Hajnal kettő körül megébredtem, azóta fent vagyok. :(

Nagyon rossz, amikor az embert valamiféle lelki gond gyötör: nem tudsz aludni, ettől fáradt leszel, szétszórt és például fogyókúrás szempontból következetlen. Pedig össze kell szednem magam!

A hajnali ébredésből aztán az lett, hogy reggel felvittem a kávét a kedvesemnek, majd picit én is visszabújtam a jó meleg takaró alá és olyan tíz, fél tizenegy felé ébredtem fel. :)

Ezáltal picit megcsúsztam a dolgaimmal, de legalább ki tudtam pihenni magam.

A stressz mindenképp ellensége a fogyókúrának. Igaz ugyan, hogy van aki nem tud ilyenkor enni, de az meg iszik. Nekem is összeszorult a gyomrom a napokban, állandó hányinger gyötört és ezt alkohollal igyekeztem oldani. Ez nem jó taktika tudom és azt is, hogy a szesz nem old meg semmit, de legalább kicsit tompít.

Valóban elég nehéz időszakon vagyok túl. Számomra mindig a legfájdalmasabb, amikor olyasvalakiben kell csalódnom, akiben évekig, évtizedekig bíztam. Ilyenkor az ember mindent átértékel, hiszen a bizalomvesztéssel az adott személy megmutatja egy új arcát, amit eddig nem láttunk vagy nem akartunk látni. Ilyenkor átértékelünk mindent, hiszen rádöbbenünk, hogy a korábbi gesztusok, szavak valójában teljesen mást jelentenek, mint amit mi hittünk. Egyszerre érezzük üresnek, szomorúnak és mérhetetlenül naivnak magunkat.

Nem először élek meg ilyesmit, fordítottak már hátat nők, akikben hittem, szúrtak már hátba "barátok", akikről azt hittem, hogy inkább fedeznek, amikor baj van. Pocsék érzés. Ilyenkor az ember mindig kicsit okosabb lesz és persze bizalmatlanabb: ahogy öregszünk így leszünk keserűbbek és így lesz egyre kevesebb ember körülöttünk, akiben bízunk. Mint valami egyre növekvő kemény és rideg kagylóhéj, úgy zár minket körbe a rossz tapasztalatokból megcsontosodó bizalmatlanság.

Ez persze csak annyiban tartozik a fogyókúra témakörébe, hogy megtapasztaltam, milyen erős stressz alatt odafigyelni az étrendre. Szerencsémre nem vagyok a bánatában zabálós típus, nem kezdem el kívánni az édességet vagy a pékárút. Ilyenkor rajtam nem segít a bevitt endorfin, nem leszek boldogabb a kalóriafogyasztástól. Most, a napokban biztosan erősebben fogok fogyni, mert étvágyam nem nagyon van és az italt is mérsékelni akarom.

Vicces ez: öröm az ürömben, hogy bár pocsékul érzem magam, gyorsítok a céljaim elérésében. :)

komment írás
Neved: (Ha regisztrálsz, nem írhat más a nevedben!)
Advertisment2014.04.15 16:06
Tényleg nagyon szépen fogalmaztál, Zabagép! (Vagy ex-Zabagép)
Néha nagyon lényegretörő, nagyon nyers tudsz lenni, de néha olyan költői hasonlatokkal élsz, amin meglepődik, megrökönyödik az ember.

Én ugyanezt a mondatot olvastam el újra és újra, amit bági is kiemelt.

Jó lenne, ha sokan olvasnák a blogodat, mert sok téren tudsz példát mutatni, irányt adni, úgy hiszem. További sok kitartást kívánok Neked! Bár ahogy elnézegetem, már nem sokáig kell koplalnod! :)

A lelki dolgokra nem tudok és nem is akarok tanácsot adni, hiszen nem ismerem az okokat, de Te arra is fogsz megoldást találni, ebben bízom.
bági2014.04.15 14:32
"Mint valami egyre növekvő kemény és rideg kagylóhéj, úgy zár minket körbe a rossz tapasztalatokból megcsontosodó bizalmatlanság."
Ez de szépen van megfogalmazva!

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...