Hányattatásom 105. napja (2014.04.16)
...avagy „Csoda”
Hozzászólás: [ITT]
Egy viccel kezdeném:

Három egyházi vezető beszélget, vitatkozik a csoda fogalmáról és példákkal próbálják alátámasztani érveiket. Elsőként a katolikus pap mesél:

- A mi falunkban egyszer felgyulladt a nap szárította szalma. Égett mindenütt és a tűz a falu felé terjedt. Nem tudtuk megfékezni, látszott beteljesedni a katasztrófa. Mindannyian imádkozni kezdtünk és ekkor a semmiből viharfelhők gyűltek fölénk és tíz kilométeres körzetben zivatar alakult ki!...

A többiek hümmögve bólogatnak. Szóra emelkedik a református tiszteletes is:

- Én egyszer viharba keveredtem egy hajóutam során. A hullámok elnyelni látszottak a lélekvesztőt, amin utaztunk. El kezdtem imádkozni és a vihar egy kilométeres körzetben alábbhagyott. Megmenekültem. Ezt én csodának tekintem...

A többiek is egyetértenek, de a zsidó rabbi is szólni kíván:

- Én egyszer sétáltam a piacon szombaton. Mi ilyenkor semmiféle munkát nem végezhetünk. Ha bármit találunk a földön fekve, nem vehetjük fel. Ahogy sétálok és lenézek a földre, mit látok?! Egy tömött pénztárcát. Szorongatott helyzetemben imádkozni kezdtem és az Isten meghallgatott: három méteres körzetben hirtelen péntek lett!

:)

Hogy miért is meséltem el ezt a kedves kis anekdotát? Csak mert ma reggel nálunk is csoda történt. Nagyon kívántuk a főtt sonkát, de a Húsvét még odébb van. De nagyon-nagyon szerettük volna és csoda történt: az ebédlőasztal három méteres körzetében hirtelen Húsvét lett. Így nyugodtan fogyaszthattunk jóféle tormával. :D

A reggeli nagyon jól esett, de dél felé megint egyre pocsékabbul éreztem magam, így kihagytam az ebédet. "Uzsonnára" ettem egy kis karfiollevest. Jó lenne, ha múlna már a gyomoridegem, mert ez így nem lesz jó! :(

komment írás
Neved: (Ha regisztrálsz, nem írhat más a nevedben!)

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...