Szóval elköszöntünk Vilma nénitől és bementünk Sárospatakra megnézni a Rákóczi-várat. Majd átruccantunk Szerencsre, ahol először a kölkök nagy örömére bevásároltunk a helyi édességkereskedésben viszonteladói áron, majd ettünk egy pompásan nagy lángost. (Megjegyzendő, hogy itt, a körforgalom és a vasútállomás közti kis lángos sütödében sütik Magyarország legnagyobb lángosát!)

A lángosozás után megnéztük az itteni Rákóczi-kastéylt, majd elindultunk hazafelé. Terveink közt szerepelt még egy ökoparkozás kis kerülővel, illetve egy jó halászlé a Tisza-tó partján, de aztán mindenki úgy kidőlt, hogy ezt kihagytuk. Ráadásként végig lógott az eső, hihetetlenül drámai esőfelhők alatt, néha megzúduló esővel és villámveréssel kísérve haladtunk, úgyhogy a maradék kedvünk is elment az egésztől.

Maglódon bevásároltunk, majd kifáradva, de élményekkel megint csordultig telve tértünk nyugovóra.

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...