Hányattatásom 132. napja (2014.05.13)
...avagy „Halétkek dícsérete”
Hozzászólás: [ITT]
Mára a szüleimhez vagyok hivatalos. Olyan tíz körül indulok, addig elvégzem a teendőimet. Reggel müzlit ettem tejjel és tönkölykorpával (amit utálok, de egészséges és szükségem is van rá). Nem ettem sokat, mert anyám halászlét ígért be és az nagyon nagy kedvencem. No, nem mintha a halászléből nem ehetnék büntetlenül, mivel sem tésztát, sem kenyeret nem harapok mellé, sőt a főtt hal sem árt meg. Ám ilyen alkalmakkor néha előfordul egy kis rántott hal is néha, az meg ugye a panír, meg a sütőolaj miatt számomra kemény drog. De nem bírok ellenállni neki! Sajnos annyira szeretem a rántott halat, hogy inkább lemondok a napi fogyásról. :)

Anyám általában pontyból készíti a rántott halat, a halászlét pedig vegyes halból: az apróbb, szálkás halakat - kárász, keszeg - előfőzi és passzírozza, a nemesebb halakat - ponty, törpeharcsa - pedig egyben vagy szeletelve teszi bele a már átpasszírozott lébe. Azt hiszem, hogy ezt nevezik tiszai halászlének, bár anyám Tolna megyéből való, így az ember azt hinné, hogy feléjük inkább a dunai módozatot preferálták.

A hal jó! A hal egészséges! A halat szeretem! Mint a gombát! :)

Volt még egy kis időm indulás előtt, így úgy döntöttem bringázok egyet. Sikerült is lenyomnom 45 percet, aztán hívtak telefonon és utána kellett néznem pár dolognak, így nem maradt időm folytatni.

A bringázás kicsit elpocsékolt időnek tűnik magában: bár persze értem a hasznosságát, mégis valahol öncélú időtöltés, ezért közben olyan filmeket nézek, amiket rajtam kívül szerintem senki. Régi szovjet filmeket, magyar filmeket, amik nem futottak be. Furcsa látásmódú filmeket, néha szórakoztatókat is. Azért, hogy az izmaim mellett az agyam is szálkásítsam. Nem tudom ugyan hogy leszek ettől pallérozott elme, de legalább történik valami, amíg nyomom a pedált. :)

Nos, jól benéztem. Jóanyám nem faragott rántott halat, mert volt még tegnapi fasírt (amit legalább annyira szeretek, mint a rántott halat). Így ezt burkoltam a halászlé után. Na de az a halászlé!!! Ízletes, telt aromájú, pont annyira csípős, amennyire kell! Szeretem anyám halászlevét! :) Faterom rám bízta a szép nagy halfej elfogyasztását is (amit díjaztam, mert az öregem is szereti, tudom).

A főtt halfejtől sokan ódzkodnak, mások egyenesen irtóznak. Én nem! Sőt! Még a szemét is elfalatozom ...mondjuk a pupilla nem kóser, mert az egy kemény kis maggá fő, de a többi része kellemesen kocsonyás! Hogy is mondjam: "nagy gourmand-ok vagyunk, minden szart megeszünk", ahogy a klasszikus mondja.

Szóval a halfej pompás főve. Maga a fej sem rossz, de ott a fej mögött mindig a legvastagabb főtt szelet, amit imádok! Összességében a húsok közül talán a halat szeretem a legjobban: sülve, főve, pácolva, bárhogy. Persze megeszem én bármit, viharos életem során igen sok esetben fogyasztottam el lárva arccal olyasmit, amit mások képtelenek lettek volna: ettem már kutyát, macskát, békát, hangyát, sőt mivel rávitt a kényszer valódi lárvát is. De azért ezek az egzotikumok nem lettek a kedvenceim! Kicsi az esélye, hogy mondjuk felfalom itthon Cirmost. Bár ...az egzotikumok közül az iguána (ez egy bazi nagy trópusi gyík) valóban nagyon ízletes! Íze a csirkéjére emlékeztet, de van valami nagyon kellemes, gyümölcsös aromája, ami miatt az indiánok is nagyon szeretik (állítólag).

Az iguana még különösebb fűszerezés nélkül, csupán megsütve is jóízű. Ha lett volna nálam abban a helyzetben egy kis bors, egy kis szerecsendió vagy kakukkfű ...hejj!

komment írás
Neved: (Ha regisztrálsz, nem írhat más a nevedben!)

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...