Hányattatásom 136. napja (2014.05.17)
...avagy „Durva túra hard”
Hozzászólás: [ITT]
Terveimnek megfelelően elindultunk a túratársakkal a túrán a Cserhátba. A nap elején az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk: a nap sütött, a szél épp csak lengedezett. Galgagutáról egy elég vacakul jelzett úton, nem túl szép akácosokon keresztül jutottunk át Vanyarcra. Itt nem találtunk kocsmát, így a Dessewffy-Bánffy kúria előtti padokon az árnyékban költöttük el tízórainkat.

Innen továbbindultunk Erdőkürt felé. Itt már egy igen szép tölgyerdőn át vezetett az utunk, az időjárásra még itt sem volt panaszunk. Gombázgattunk, beszélgettünk, szóval jól telt az út. Erdőkürtre érve már látszott, hogy igen vészjósló felhők gyülekeznek, s mivel megtaláltuk a helyi kocsmát az igen szimpatikus kocsmárossal, úgy döntöttünk várunk egy kicsit, hátha elmegy a vihar felettünk. Sörünket a kocsma kispadján iszogatva megjelent a kocsmáros egy-egy katona házi szalonnával, puha kenyérrel. Ilyesmit nem tapasztaltam még Magyarországon: a sörünkhöz kínált falatkák iszonyatosan jól estek mind az ízlelőbimbóinknak, mind a lelkünknek.

Mivel úgy tűnt, hogy a vihar elúszik kelet felé, továbbindultunk. GPS nélkül simán eltévedtünk volna, így azonban pontosan tudtuk követni az utat. Úgy egy órája gyalogolhattunk, amikor egyre erősebben esni kezdett. A végén már a jég is vert minket, miközben az iszapos vízfolyássá vált ösvényen próbáltunk egyensúlyozgatni lefelé. Iszonyatosan kimerítő volt egyszer-egyszer! Mire a végcélunkhoz Galgagyörkre értünk, már teljesen átáztam, átfagytam és kimerültem. A közel 30 kilométeres túra az utolsó tíz kilométeren átélt nehézségek okán jóval nagyobb terhelés lehetett, mint az egyébként elvárható lett volna. Sajnos a váltóruháim is eláztak, így vizes pulcsiban, vizes zokniban vezettem hazáig. Nem voltam felhőtlen.

Otthon beálltam az autóval, kedvesem pedig már kitöltött vodkával és forró palóclevessel várt! Gyorsan vettem egy forró zuhanyt és nekiláttam! Nem hazudok: majd megfulladtam, úgy zabáltam. Egyrészt az extrém terheléstől vélhetően kalória mínuszban voltam, másrészt az ízletes leves aromái olyan jólesőn áradtak szét bennem, hogy azt elmondani nem tudom.

Nagyon fáradt és kimerült voltam, így szinte azonnal elaludtam, ahogy ágyba kerültem.

komment írás
Neved: (Ha regisztrálsz, nem írhat más a nevedben!)

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...