Hányattatásom 381. napja (2015.01.17)
...avagy „Úgy érzem nem fogytam”
Hozzászólás: [ITT]
Tegnap délután egy nagyot sétáltunk a városban: geoládákat gyűjtögettünk a Városligetben és az Andrássy út környékén. Jó időt fogtunk ki, kellemesen is telt az egész, de avége felé kifejezetten rosszul lettem. Szédelegtem, kedvetlen voltam.

Arra gondoltam, hogy a betegség kínoz még mindig, aztán hazaérve kiszámoltam, hogy ha levonom a séta égette kalóriákat, gyakorlatilag 100-150 kcal-t fogyasztottam addig. Persze, hozzájött a közérzetem állapotához az elhúzódó influenza is, de a kalóriamínusz volt a fő gond.

Aztán persze amint hazaértünk, belaktam és ittam három korsó sört is. Így nem igazán nyertem a tegnapi nappal fogyókúrás szempontból.

Kíváncsi leszek hétfőn a méricskére; úgy érzem semmit sem fogytam. Nem is nagyon merek csökkenteni az adagjaim energiáján, mert érzem, hogy a szervezetem még mindig harcol és valahonnan kel neki az utánpótlás: mivel kerülöm az orvosokat, így saját magamnak kell legyűrnöm a vírus okozta gondokat.

Napközben eléggé éhes lettem, így befaltam egy banánt, aztán kettő felé végre ebédeltünk. Maradékokat ettünk, kiürítettük a hűtőt: krumplilángos, tarhonyás husi, gombócleves és némi hideg. Én mindenből ettem egy kicsit, levesből csak üres lét, azért nem is írtam be a kalóriatáblázatba.

Ebéd után 1300 kcal-nál tartottam. Döntenem kellett tehát, hogy a tervemnek megfelelően ma kihagyom a szobabringát és lemondok a vacsiról vagy tekerek valamennyit és cserébe könnyű vacsorával jutalmazom az elszántságom. Mivel gyorsan kimerülök és még eléggé húz az ágy, vélhetően az első verzió mellett török majd pálcát.

komment írás
Neved: (Ha regisztrálsz, nem írhat más a nevedben!)

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...