Hányattatásom 383. napja (2015.01.19)
...avagy „Camino-n könnyű volt”
Hozzászólás: [ITT]
Mégiscsak fogytam! Reggel a mérő 91.5 kg-ot mutatott vagyis másfél kilót ledobtam a múlt héten! Furcsa, pedig valahogy úgy éreztem, nem ment le semmi. Nem is igazán tudtam odafigyelni az étrendemre, illetve nem is nagyon mertem koplalni, mert meg akartam gyógyulni.

Ma reggel már csak egy kis köhögés emlékeztet a bő másfél hetes influenzámra: az izületeim már csak enyhén sajognak, lélegezni teljesen könnyen és szabadon tudok, tele vagyok energiával. :) A fogyásom jókedvre derített, kitűztem az eheti tervet: jövő hétfőre kilencven kiló alá akarok menni!

Tegnap beszélgettünk a kedvesemmel a súlyunkról (neki könnyű, ő vékony testalkatú, max. akkor hízna meg, ha egész nap mignont enne...). Elmeséltem neki, hogy pár éve, amikor készültem a Camino-ra, illetve amikor visszatértem onnan, milyen vékony voltam. A testmagasságomhoz "illő" súly 78 kilogramm lenne, de mivel izmos testalkatú vagyok, ennél a súlynál már nem érzem túl jól magam. Bár visszakeresve az visszatértünk után írt bejegyzéseket azért nem volt az annyira rossz. :)

A Camino-n persze "könnyű" fogyózni: napi 20-30 kilométert gyalogolsz a testsúlyod minimum 10%-át cipelve. Amikor végre leteheted a málhád, az izmaid úgy érzik, repülni tudnának! Ha napi 4000 kcal-t fogyasztasz, akkor épp a súlyodnál maradsz! A több mint 800 kilométeres zarándokút alatt gyakran faltam be tábla csokoládékat, az olajoshalat úgy ettem, hogy a végén megittam a citromos olajat is, szóval nem igazán Norbi update módon étkeztem, mégis fogytam. Egyszerűen nem tudtam annyit enni, hogy elég legyen! :)

Ezzel szemben most jó két éve gyakorlatilag ülőmunkát végzek: akkor mozgok csak, amikor célzottan kirándulunk vagy amikor kimegyek a kedvesem elé a buszhoz este. Csoda, hogy a tavalyi aktív fogyókúra után csak ennyit szedtem fel.

No, sebaj! Majd most leadom megint!

Ma kétszer ebédeltem. Illetve kétfélét!

Tegnap kedvesem csomagolt el nekem mára, illetve holnapra egy-egy kis műanyagdoboznyi ebédet, ám ma ahogy megettem az egyik adagot (ananászos pulykát burgonyapürével), éreztem, hogy még mindig farkaséhes vagyok. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy kedvesem saját adagjával egyező mennyiséget tett félre (ő, mint már említettem, egy vékony kis nő) ami nekem (nagydarab férfi) nem lehetett elegendő, másrészt a nem is igazán nehéz kaja az egy órás tekerés után arra volt csak elég, hogy nagyjából nullán legyen a szervezetem. :) Ezért aztán úgy döntöttem, megeszem a másik adag kaját is: ez borsós pulykafalatkák és szintén burgonyapüré volt. Na, így már azért jobban vagyok, bár a bevitt napi kalóriám (levonva a tekerés kalóriaigényét) most ebéd után még mindig csak 500 kcal körül mozog.

komment írás
Neved: (Ha regisztrálsz, nem írhat más a nevedben!)

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...