Hányattatásom 390. napja (2015.01.26)
...avagy „Fogtömés reggelire”
Hozzászólás: [ITT]
A múlt heti célkitűzésem sikeres lett! A kocsonyabűnözés ellenére is sikerült elérnem a 90 kg-ot! Ma reggel a mosdóban a mérlegre állva először 91 kg-ot mutatott a ketyere, de aztán félálomban észbekaptam, hogy a fürdőköntösömet nem lenne muszáj hozzámérni! :D

Ledobva a köntöst újramázsáltam magam és a kijelző hajszálpontosan 90 kg-ot jelzett! Hurrá! :)

Ma be fogok reggelizni, mert 9-re fogászatra vagyok hivatalos: az egyik tömésemet kellene kicserélni. Vélhetően napközben nem ehetek délutánig.

A fogtömés rendben megtörtént: a doki jó fej volt. Sajnos a fájdalomcsillapítótól elég vacakul lettem, alig bírtam hazajönni. Nem igazán értem, mert direkt nem éhesen indultam od. Vélhetően egyszerűen nem bírom az orvosi szereket, hiszen szinte sohasem veszek be gyógyszert, így nem vagyok hozzászokva.

Hazajőve aztán lassan elmúlt a fájdalomcsillapító hatása és elkezdett fájni az ínyem. Egy darabig húztam-halasztotam, de aztán el kellett fogyasztanom egy kis házi fájdalomcsillapítót. :) Mostmár jobb, de nem vagyok éhes. Ebéd óta nem nagyon kívánok semmit. :( Persze az ebéd elfogyasztása sem volt egyszerű, úgy harapni hogy ne fájjon, ugyanakkor meg is rágni az ételt.

Igazából rettentően unom már az állandó gyengébb-erősebb fájdalmakat a számban. Mielőtt kiszedték a bölcsességfogamat néha begyuladt az ínyem, meg ilyenek, de alapjában véve nem sokat szenvedtem a rágó felszerelésemmel. A bölcsességfog - elkerülhetetlen - húzása óta állandóan vacakol valami. Tényleg unom.

Terveztem mára tornát is, de alig élek, nem volt se kedvem, sem energiám nyeregbe pattanni.

komment írás
Neved: (Ha regisztrálsz, nem írhat más a nevedben!)

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...