Motiváció. Ok. Indok a célkitűzésed eléréséhez. Vagyis mielőtt nekiállnál bárminek, tudatosítanod kell, hogy valójában mit is akarsz elérni.

Néhány éve, amikor nekikezdtem a fogyókúrámnak, egyszerűen jobban szerettem volna kinézni. A kúra végeztével ez sikerült is: láttam, hogy tetszem a kedvesemnek, tetszem az embereknek. Persze ez fontos, de még ennél is fontosabb volt, hogy nagyon jól éreztem magam a bőrömben! Simán fel tudtam rántani azokat a göncöket, amiket évekig nem, simán felmentem a lépcsőn lihegés nélkül és a túrák alkalmával a kaptatók sem voltak olyan gyötrelmesek, mint kövéren. No, ez az érzés az, amiért újra nekiállok!

Megpróbálom újra lehámozni magamról a zsírréteget kívül-belül, hogy könnyebben vegyem az akadályokat a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt!

Azt akarom, hogy a kedvesem szemében ne csak a szeretetet, hanem az elégedettséget is lássam, hogy jó pasija van.

Ráadásul nem lettem fiatalabb sem az elműlt évek alatt! Az izületeim fájnak néhanap, könnyebben kidöglök a megerőltetésektől! Ha le tudok adni egy tizenöt-húsz kilót, annyival is tehermentesítem a testem, a szívem és a vérkeringésemet. Nincs kedvem nap-nap után húsz kilónyi zsírt cipelni testem hátizsákjában.

Legutóbb bejött a blogírás: egyrészt elszórakoztatott, másrészt inspirált! Szégyelltem volna dolgom végezetlenül abbahagyni, letörölni, miközben annyit dolgoztam a célomért. Most újra átélem ezt! Ennek akkor is látom némi értelmét, ha a kutya nem fogja elolvasni soha.

Tehát hajrá!

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...